Egy 0,20%-os ETF költséghányad szinte jelentéktelennek tűnhet. Egy 10 000 dolláros befektetés esetén ez évi nagyjából 20 dollárt jelent. A befektetési díjaknak azonban van egy rejtett, hosszú távú költsége: nemcsak azt a pénzt csökkentik, amit a befektetők ma megtartanak, hanem azokat a hozamokat is, amelyeket ez a pénz a jövőben termelhetett volna. 10, 20 vagy 30 év alatt még egy látszólag szerény éves díj is érezhető különbséget okozhat a befektetési portfólió értékében.
Mi az az ETF költséghányad?
A tőzsdén kereskedett alapok (ETF-ek) népszerűvé váltak azon befektetők körében, akik diverzifikált kitettséget szeretnének részvényekben, kötvényekben és más eszközökben anélkül, hogy egyedi értékpapírokat kellene kiválasztaniuk. Egyik fő előnyük a viszonylag alacsony működési költség, különösen sok aktívan kezelt befektetési alaphoz képest.
Az ETF-ek birtoklása azonban nem feltétlenül ingyenes.
Minden alapnak fedeznie kell a portfóliókezeléssel, az adminisztrációval, a letétkezeléssel, a könyveléssel és a szabályozási megfeleléssel kapcsolatos kiadásokat. Ezeket a folyamatos költségeket egy olyan mutató tükrözi, amelyet ETF költséghányadnak neveznek.
A költséghányad az alap éves működési kiadásait fejezi ki az átlagos nettó eszközértékének százalékában. Az Amerikai Egyesült Államok Értékpapír- és Tőzsdefelügyelete (SEC) szerint ezeket a kiadásokat az alap eszközeiből fizetik, nem pedig közvetlenül az egyes részvényeseknek számlázzák ki.
A befektetők számára a számítás egyszerű.
Egy olyan ETF, amelynek éves költséghányada 0,20%, nagyjából 2 dollárba kerül évente minden befektetett 1000 dollár után, feltéve, hogy a portfólió értéke változatlan marad.
Egy 10 000 dolláros befektetés esetén ez évi nagyjából 20 dollárt jelent. Egy 50 000 dolláros portfóliónál ez 100 dollárnak felel meg, míg egy 100 000 dolláros befektetés évi mintegy 200 dollár kiadást eredményezne.
A fontos részlet az, hogy a költséghányad a befektetés aktuális értékére vonatkozik, nem csupán az eredetileg befektetett összegre vagy az elért nyereségre.
Ahogy a portfólió növekszik, az ugyanazon százalékos aránynak megfelelő dollárösszeg általában nő.
Hogyan vonják le valójában az ETF költséghányadokat?
A brókeri jutalékokkal ellentétben az ETF költséghányad általában nem jelenik meg külön tranzakcióként a befektető számláján.
A befektetők nem kapnak éves számlát, amely arra kéri őket, hogy fizessenek az alapkezelőnek. Ehelyett a működési kiadások az ETF-en belül halmozódnak fel, és az alap nettó eszközértékében (NAV) tükröződnek.
Ezek a kiadások jellemzően naponta halmozódnak fel, fokozatosan csökkentve a befektetési hozamok termelésére rendelkezésre álló eszközöket.
Tegyük fel például, hogy egy ETF mögöttes befektetései évi 7%-os bruttó hozamot termelnek.
0,20%-os költséghányad mellett a befektető hozama e kiadás levonása után nagyjából 6,80% lenne, feltételezve, hogy nincsenek más eltérések vagy költségek.
Egy 0,50%-ot felszámító alap ugyanilyen feltételezések mellett nagyjából 6,50%-ot érne el.
A különbség egyetlen évben kicsinek tűnhet. Hosszú befektetési időszakokon keresztül ismétlődve azonban jelentősebbé válik.
Érdemes azt is megjegyezni, hogy a közzétett ETF-teljesítményadatok általában már tükrözik az alap működési kiadásait. A befektetőknek ezért kerülniük kell, hogy a díjak levonása után közölt historikus hozamok értékelésekor ismét levonják a költséghányadot.
Olvassa el ezt is: Mi az az ETF? Hogyan működnek valójában a tőzsdén kereskedett alapok
Mennyibe kerül egy 0,20%-os ETF-díj 10, 20 és 30 év alatt?
Az ETF-díjak hosszú távú hatásának megértéséhez tekintsünk egy hipotetikus befektetőt, aki 10 000 dollárt helyez el egy ETF-ben, és a pénzt több évtizeden keresztül befektetve hagyja.
Az összehasonlítás három különböző éves költséghányadot használ: 0%, 0,20% és 0,50%.
Mindhárom befektetés ugyanazokat a feltételezéseket követi:
- Kezdeti befektetés: 10 000 dollár
- Éves hozam az alap kiadásai előtt: 7%
- Befektetési időszakok: 10, 20 és 30 év
- Nincs további befizetés vagy kivonás
- Minden befektetési jövedelmet újra befektetnek
- A költséghányadok változatlanok maradnak
- Az adókat, kereskedési költségeket és az inflációt nem veszik figyelembe
Az egyszerűség kedvéért az éves hozamokat úgy számítjuk ki, hogy a 7%-ból levonjuk a megfelelő költséghányadot, éves kamatos kamatozással. A valós ETF-kiadások az év során folyamatosan halmozódnak fel, így a valós eredmények kissé eltérhetnek.
ETF költséghányad-összehasonlítás: a hosszú távú számok
| Befektetési időszak | Éves díj nélkül | 0,20%-os költséghányad | 0,50%-os költséghányad |
|---|---|---|---|
| 10 év | 19 672 USD | 19 307 USD | 18 771 USD |
| 20 év | 38 697 USD | 37 276 USD | 35 236 USD |
| 30 év | 76 123 USD | 71 968 USD | 66 144 USD |
Forrás: Szemléltető jellegű számítások egy kezdeti 10 000 dolláros befektetés és a kiadások előtti, állandó 7%-os éves hozam alapján. Az adatok a legközelebbi dollárra kerekítve szerepelnek. A nulla díjas forgatókönyv egy hipotetikus viszonyítási alap, és nem egy konkrét ETF ajánlása.
Ezek az eredmények azt mutatják, hogy még egy mindössze 0,20%-os díj is mérhető különbséget okozhat az elméleti bruttó befektetési hozam és a befektető által végül felhalmozott összeg között.
10 év után: egy 0,20%-os díj nagyjából 365 dollárba kerül
Az első évtized során a különbség viszonylag szerény marad.
Alapkezelési kiadások nélkül a 10 000 dolláros befektetés nagyjából 19 672 dollárra nőne.
Egy évi 0,20%-ot felszámító ETF ehelyett nagyjából 19 307 dollárt érne el, ami 365 dollárral kevesebbet jelent a befektető számára.
0,50%-os költséghányad mellett a befektetés értéke nagyjából 18 771 dollár lenne, ami 900 dolláros elmaradást jelent a nulla díjas forgatókönyvhöz képest.
Azoknál a befektetőknél, akik csak néhány évig szándékoznak megtartani egy ETF-et, a viszonylag alacsony költséghányadok közötti különbség kevésbé fontos lehet, mint más tényezők, például a portfólió összetétele, a likviditás és a befektetési kockázat.
20 év után: a költség több mint 1400 dollárra nő
Két évtized alatt a hatás jóval szembetűnőbbé válik.
Az éves díj nélküli befektetés nagyjából 38 697 dollárt érne el.
0,20%-os költséghányad mellett a portfólió nagyjából 37 276 dollárra nőne.
Ez nagyjából 1421 dolláros különbséget jelent.
Egy 0,50%-ot felszámító alap nagyjából 35 236 dolláros végső értéket érne el, ami a befektetőt nagyjából 3460 dollárral hagyná le a hipotetikus nulla díjas befektetéshez képest.
A különbséget már nem kizárólag az út során kifizetett közvetlen működési kiadások magyarázzák. Ide tartoznak azok a befektetési hozamok is, amelyeket ezek a levont összegek egyébként termelhettek volna.
30 év után: egy kis díj sokkal nagyobb különbséget okoz
A legerősebb hatás egy 30 éves befektetési horizonton jelentkezik.
Ugyanazt a 7%-os éves bruttó hozamot feltételezve, az eredeti 10 000 dolláros befektetés folyamatos alapkezelési kiadások nélkül nagyjából 76 123 dollárra nőne.
0,20%-os éves költséghányad mellett a végső portfólióérték nagyjából 71 968 dollár lenne.
A különbség eléri a nagyjából 4155 dollárt.
0,50%-os éves díj mellett a befektető nagyjából 66 144 dollárt halmozna fel, ami csaknem 10 000 dollárral kevesebb a nulla díjas forgatókönyvnél.
Talán még fontosabb, hogy a 0,20%-os és a 0,50%-os ETF közötti különbség nagyjából 5824 dollárt tenne ki, annak ellenére, hogy mindkét befektetés pontosan ugyanazzal a tőkével indult, és a kiadások előtt ugyanazt a hipotetikus hozamot érte el.
Ez jól szemlélteti, hogy még egy néhány tizedszázaléknyi különbség is számíthat a hosszú távú befektetők számára.
Miért kamatoznak az ETF-díjak a befektetési hozamok ellen?
A legtöbb befektető ismeri a kamatos kamat fogalmát, amikor a befektetési hozamok idővel további hozamokat termelnek.
A díjak ezzel ellentétes irányban hatnak.
Amikor egy ETF levonja a működési kiadásokat az eszközeiből, ezek az eszközök már nem állnak rendelkezésre ahhoz, hogy részt vegyenek a jövőbeli befektetési növekedésben.
A közvetlen levonás lehet kicsi, de alternatívaköltsége nő, ahogy a befektetési időszak hosszabbá válik.
Tekintsünk egy befektetőt, aki két egyébként azonos ETF közül választ, az egyik 0,20%-ot, a másik 0,50%-ot számít fel.
Az éves különbség mindössze 0,30 százalékpont.
Egy 10 000 dolláros portfólió esetében ez kezdetben évi nagyjából 30 dollárt jelent. A hosszú távú hatás azonban nem korlátozódik az évi 30 dollár ismételt levonására.
Ahogy a portfólió növekszik, a költségek dollárértéke is nő. Ezzel egyidejűleg minden egyes, többletdíjként kifizetett dollár elveszíti a lehetőséget, hogy a jövőben befektetési hozamot termeljen.
Éppen ezért különösen fontos a befektetési díjak és az idő közötti összefüggés.
A SEC befektetői oktatási útmutatója szerint még a viszonylag alacsony folyamatos díjak is jelentősen csökkenthetik egy befektetési portfólió hosszú távú értékét.
Olvassa el ezt is: Az ETF-kereskedés magyarázata: Mi történik a vétel és az eladás között
Drágának számít a 0,20%-os költséghányad?
Az, hogy egy 0,20%-os ETF költséghányad versenyképesnek számít-e, az alap típusától és az általa követett befektetési stratégiától függ.
A széles piaci indexkövető ETF-ek, különösen azok, amelyek a jelentősebb amerikai részvényindexeket követik, gyakran erősen versenyeznek a költségek terén. A befektetők olyan termékeket is találhatnak, amelyek éves költséghányada jelentősen 0,20% alatt van.
Másrészt a bizonyos iparágakra, kisebb piacokra, speciális eszközosztályokra vagy összetett befektetési stratégiákra fókuszáló ETF-ek magasabb díjat számíthatnak fel.
Az aktívan kezelt ETF-eknek is magasabb lehet a költsége, mivel befektetési döntéseik folyamatos kutatást, portfóliókezelést és kereskedési tevékenységet igényelnek.
Ez azt jelenti, hogy a költséghányadok összehasonlítása akkor a legésszerűbb, ha az alapok hasonló befektetési kitettséget kínálnak.
Egy széles amerikai részvénypiaci indexet követő ETF nem tekinthető automatikusan jobb befektetésnek egy feltörekvő piaci vagy kötvény ETF-nél pusztán azért, mert az éves díja alacsonyabb.
Az alapul szolgáló eszközök, a befektetési célok és a kockázatok eltérőek.
Még két ugyanazt a benchmarkot követő ETF is eltérhet a replikációs módszerek, a likviditás és az alapul szolgáló index követésének képessége tekintetében.
A legolcsóbb ETF nem feltétlenül a legjobb ETF, de az alacsonyabb díjak jelentős előnyt jelentenek, ha a többi fontos jellemző összehasonlítható.
Költséghányad vs. teljes ETF-költségek: mit érdemes ellenőrizniük a befektetőknek
Bár a költséghányad az ETF-költségek egyik legszembetűnőbb mutatója, nem fedi le az alap birtoklásával és kereskedésével járó összes kiadást.
Az ETF-befektetőket például brókeri jutalékok is terhelhetik a részvények vásárlásakor vagy eladásakor. A vételi és eladási árfolyam közötti különbséget jelentő bid-ask spread további közvetett kereskedési költséget jelenthet.
Egyes ETF-ek az alapul szolgáló nettó eszközértékükhöz képest felárral vagy diszkonttal kereskedhetnek, különösen a piaci volatilitás időszakaiban.
A devizaváltási költségek szintén relevánsak lehetnek azon nemzetközi befektetők számára, akik külföldi devizában denominált vagy kereskedett ETF-eket vásárolnak.
Egy másik fontos szempont a követési eltérés (tracking difference).
Ez azt méri, hogy egy ETF tényleges teljesítménye mennyire pontosan követi a benchmarkját egy adott időszak alatt. A követési eltérés nemcsak a költséghányadot tükrözi, hanem más tényezőket is, köztük adott esetben a portfólió tranzakciós költségeit, a replikációs technikákat, az alapon belüli adókat és az értékpapír-kölcsönzésből származó bevételt.
Ezért egy kissé magasabb költséghányadú ETF alkalmanként jobb nettó eredményt nyújthat, mint egy ugyanazt a benchmarkot követő, olcsóbb versenytársa.
A befektetőknek a tényleges teljesítményt és az alap struktúráját érdemes megvizsgálniuk, nem pedig kizárólag a feltüntetett éves díjra hagyatkozniuk.
Hasznos kiindulópont lehet a FINRA Fund Analyzer, amely lehetővé teszi a befektetők számára a befektetési alapok költségeinek és azok potenciális hosszú távú hatásának felmérését.
Hogyan találja meg egy ETF költséghányadát
A befektetők általában megtalálhatják egy ETF éves költséghányadát az alapkezelő hivatalos weboldalán, a tájékoztatójában (prospektusában) vagy egyéb szabályozói közzétételeiben.
A tájékoztató részletezi a működési költségeket, és elmagyarázza, mely díjak szerepelnek az alap bejelentett költségeiben.
Egyes esetekben a befektetők bruttó és nettó költséghányaddal is találkozhatnak.
A bruttó költséghányad az esetleges díjmentességek vagy visszatérítések alkalmazása előtti költségeket tükrözi. A nettó költséghányad figyelembe veszi ezeket a csökkentéseket, ezért relevánsabb lehet azon összeg szempontjából, amelyet a befektetők jelenleg viselnek.
Az ideiglenes díjmentességek azonban lejárhatnak, ami potenciálisan megnövelheti az alap jövőbeli működési költségeit.
ETF-ek összehasonlításakor a befektetőknek meg kell győződniük arról, hogy összehasonlítható díjmutatókat néznek-e, és ellenőrizniük kell, hogy az esetleges kedvezmények ideiglenesek-e.
Gyakran ismételt kérdések az ETF költséghányadokkal kapcsolatban
A befektetők minden évben fizetnek ETF költséghányadot?
Igen. Egy ETF költséghányada folyamatos éves költséget jelent, de a befektetők általában nem egy külön éves tranzakción keresztül fizetik meg. A költségek az alapon belül halmozódnak fel, és tükröződnek annak nettó eszközértékében és befektetési hozamában.
A 0,20%-os ETF költséghányadot a nyereségre vagy a teljes befektetésre számítják fel?
A költséghányadot az alap átlagos nettó eszközértékéhez viszonyítva számítják ki, nem csupán a termelt nyereséghez. Ahogy a befektető tulajdonában lévő eszközök értéke változik, az éves százaléknak megfelelő dollárösszeg is ennek megfelelően változik.
Az ETF-díjak akkor is érvényesek, ha esik a piac?
Igen. A működési költségek általában a negatív befektetési teljesítmény időszakaiban is érvényben maradnak. Ha egy ETF alapul szolgáló befektetései értéket veszítenek, a folyamatos díjak enyhén ronthatják a befektető nettó hozamát.
Megéri ETF-et váltani, hogy 0,10%-ot spóroljunk az éves díjakon?
Ez a befektetett összegtől, a várható tartási időszaktól és a váltással járó költségektől függ. Egy alacsonyabb költséghányad javíthatja a hosszú távú hozamokat, de a brókeri költségek, az adók, a bid-ask spreadek és az alapok struktúrájában mutatkozó különbségek ellensúlyozhatják a potenciális megtakarítás egy részét vagy egészét.
A lényeg: az apró ETF-díjaknak jelentős hosszú távú következményei lehetnek
Egy 0,20%-os ETF költséghányad éves százalékban kifejezve elhanyagolhatónak tűnhet. Egy 10 000 dollárral induló befektető számára kezdetben mindössze évi körülbelül 20 dollárt jelent.
Ám 30 év alatt, állandó, költségek levonása előtti évi 7%-os hozamot feltételezve, ez a díj mintegy 4155 dollárral csökkenti a hipotetikus portfólió értékét egy díjmentes befektetéshez képest.
A különbség még nagyobbá válik, ha jelentősen eltérő költséghányadú alapokat hasonlítunk össze.
A hosszú távú befektetők számára a legfontosabb tanulság nem az, hogy kerüljenek minden olyan ETF-et, amely az abszolút minimumnál többet számít fel. Sokkal inkább az, hogy megértsék, mit kapnak cserébe az alap folyamatos költségeiért.
A befektetési stratégia, a diverzifikáció, a követési minőség és a kockázat továbbra is alapvető szempontok maradnak.
Ha azonban két ETF hasonló kitettséget és teljesítményjellemzőket kínál, az alacsonyabb költségek olyan előnyt jelentenek, amely idővel egyre értékesebbé válhat.
A befektetők nem tudják befolyásolni a jövőbeli piaci hozamokat, de nagy figyelmet fordíthatnak azokra a díjakra, amelyek csökkentik, hogy ezekből a hozamokból végül mennyit tartanak meg.
Jogi nyilatkozat: Ez a cikk kizárólag oktatási célokat szolgál, és nem minősül befektetési tanácsadásnak. A számítások hipotetikus illusztrációk, nem előrejelzések vagy garanciák. A tényleges befektetési hozamok ingadoznak, és a befektetőknél veszteség is felmerülhet.
